régiók
foglalás
Nyelv
HU
A kis hiúzok újra és újra elbűvölik a ferleiteni Vadaspark látogatóit © SalzburgerLand Tourismus, Daniel Schwab

Tél a Ferleiten Vadasparkban

Pillantás a kulisszák mögé egy vadasparkban

Az első novemberi havazással a Ferleiten Vadas- és Szabadidőpark bezárja kapuit a látogatók elől és visszatér a nyugalom.

Fusch település után a téli útlezárás úgymond elválasztja a völgyszakaszt a külvilágtól. A sorompót csak május elején nyitják meg, amikor befejeződik a hóeltakarítás a Glocknerstraße-n.

Vajon hogyan töltik a vadaspark állatai ezeket a téli hónapokat? Felkerestük a Ferleiten Vadaspark gazdáját, aki beavat bennünket a kulisszatitkokba.

Hajnalban találkozom Christian Reiter állatgondozóval. A sorompó jelzi: Innen nem lehet tovább hajtani. A vidék – egészen a Fuscher-völgyig lakatlan tél idején. Pontosabban szinte elhagyatott, hiszen Christian természetesen a tél folyamán is van, mert a medvékre, farkasokra, bölényekre, hiúzokra, baglyokra és társaikra minden nap vigyázni kell. Csak a mormoták alusszák téli álmukat október óta. Ralu és Luserl, még fiatal barnamedvék, nem szokták meg a téli alvást.

Winter im Wildpark Ferleiten

Christian Reiter, hivatásos vadász és állatgondozó novembertől májusig az egyetlen kétlábú, aki a Grocknerstraße kapujánál átküzdi magát © SalzburgerLand Tourismus, Edith Danzer

Amikor a hivatásos vadász és állatgondozó “az ő” állatairól kezd beszélni, mosoly ül az arcára. Novembertől májusig általában ő az egyetlen kétlábú, aki gyakran küzdi át magát a Glocknerstraße kapuján. A tél közepén a vadaspark csak skidoo-val érhető el. A napi ideutazás számára nem veszélytelen: ezen az útszakaszon sok a lavina, ezért és a gyakori erős havazás miatt Christian gyakran a vadaspark téliesített részlegében éjszakázik. A csend völgye Az első utunk a jókedvű állatgondozó házához vezet, mert Christiannak a munka megkezdése előtt fel kell melegítenie a cserépkályhát, hogy a szoba idejében felmelegedjen. Gőzölgő csésze kávé mellett mesél a 36 éves állatgondozó: „2014-ben apám nyomdokaiba léptem, aki majdnem 20 évig dolgozott itt gondnokként. A természet és az állatvilág mindig is a szívemhez közel állt. Korábban hivatásos vadászként, ma állatgondozóként. Számomra itt a Ferleitenben a tél a legszebb, bár nagyon munkaigényes. Élvezem az abszolút nyugalmat.”

Közel 20 hektáron 160, az Alpokban őshonos állat várja etetőjét. Hallják, ahogy a traktor messziről zakatol a Vadaspark felé. Izgatottak, hiszen a traktor rakodólapátja kukoricakeverék-szilázzsal van feltöltve. Az almatörköly és a kukorica keveréke gazdag nyersrostban. Christian az óramutató járásával megegyező irányba közelít minden karámhoz: a dámszarvas, bölény, gímszarvas, muflon, alpesi kőszáli kecske és zerge ismerősen közeledik, amikor Christian eleséget szór a vályúkba.

Winter im Wildpark Ferleiten

Lámák és alpakák etetéskor © Wolfgang Madreiter

„Hol vagytok kicsikéim?” – kérdi és megkezdi az etetőhely tisztítását. Az állatok közötti betegségek elkerülése érdekében elengedhetetlen a tisztaság. Egyik állat a másik után jelenik meg az etetővályúnál. Középen egy hatalmas szarvasbika áll, amely fenségesen mutatja meg agancsát. “Márciusig viseli ezeket az agancsokat – magyarázza Hubert -, mert akkor ledobja a fejdíszét, és új agancsokat növeszt, amelyek nyárra ismét teljes méretben trónolódnak a fején.”

Amikor elérjük a bölényfülkét, a csorda hangos dörömböléssel indul el és követi Christiant az etetőállomásig. A hatalmas bölénybika óriási, sötét szemekkel néz ránk és egyelőre nagyon örülök, hogy kerítés van közte és köztem. Christian nevetve azt mondja: „A bölények nagyon békések, de nem szerencsés a bikával összefutni, amikor rossz napja van.” Amíg zergét, szamarat és muflont gondozunk, megkérdezem Christiant, hogy bemegy-e minden állathoz. „Természetesen, csak a medveházba nem, mert az túl veszélyes lenne! Vigyázni kell a vaddisznókkal is, nem szabad hátat fordítani nekik.”

Az agresszivitásnak csíráját sem mutatja a kőszáli kecske, amikor belépünk a karámba. Az alpesi kőszáli kecske impozáns szarvaival komótosan, lassan közeledik. Ő az Alpok szimbolikus állata, amelyet korábban annyira misztifikáltak, hogy majdnem kihalt. A kőszáli kecskét egy utolsó kis kolónián keresztül telepítették át az olaszországi Gran Paradisoból újra Ausztriába, mára pedig már a Glockner régióban, Oberpinzgauban és Raurisban ismét megtalálhatók. A kis hiúz családot, amely már megkapta húsadagját, és nyugodtan barangol a környéken, az utóbbi években a vadonban is észlelték Pinzgau környékén. Két farkas érdeklődéssel figyel hatalmas kerítése mögül.

Winter im Wildpark Ferleiten

Alpakákat és lámákat ismerhetünk meg testközelből érdekes kirándulás során © SalzburgerLand Tourismus, Daniel Schwab

Az állatgondozó fontosnak tartja megjegyezni, hogy nyitott kapuk idején mennyire jótékonyan hat az állatok közelsége az emberekre. Az alpakákkal és lámákkal való séta mentálisan erősíti a látogatókat, kicsiktől a nagyokig egyaránt.

Újabb kört fordulunk, a takarmány változik – zöldségeket, gyümölcsöket, kenyeret, gabonakeveréket és naposcsibéket helyezünk a takarmányvödrökbe. Az állatgondozó szeretettel állítja össze az egyes állatok táplálékát. “Ez a három mosómedve kedvence, a csibék a ragadozó madarakhoz érkeznek, és ez a vödör a két testvérnek szól” – mosolyog, és a majmok felé mutat, akik türelmetlenül rázzák a ketrecrácsokat. Christian Reiter eközben újra a hóban gázol, hogy a fácán, a feketefajd és a medve, a tengerimalacok, a mezei nyulak, a baglyok is jól lakjanak. Van néhány kedves szava minden vadasparki lakóhoz, és ellenőrzi, hogy mindenki rendben van-e. Ezeknek az állatoknak természetesen nagy mennyiségű takarmányra van szükségük: kb. 80 tonna széna és grummet, 50 tonna gyümölcslé-takarmány (kukoricakeverék-szilázs, takarmányrépa és sárgarépa), friss hús, illetve zöldség-gyümölcs szükséges a tél folyamán.

A Ferleiten Vadasparkot 1980-ban Georg Mayr-Reisch alapította egy elhagyatott gazdaságban, ma is magántulajdonban van. Christian Reiter azonban nem gondol a nyári időszámításra és a látogatókra. Már írja a bevásárló listát: Ma etetés után kihajt a völgyből, hogy friss készleteket szerezzen be. Mert holnap, holnapután és a tél minden más napján egyedül és teljes erővel dolgozik pártfogoltjai mellett.

További benyomások a téli Ferleiteni Vadasparkról
Úti cél Ausztria értékeljen és nyerjen különleges üdülési élményt!