régiók
foglalás
Nyelv
HU

Népszokások adventtől háromkirályokig

A karácsonyi ünnepkör színes felvonulásai, érdekes szokásai

Az advent az elcsendesedés, az áhítatos várakozás ideje. Vagy az adventi vásároké és adventi hangversenyeké? Netán a lázas ajándékvásárlásé és sütés-főzésé? A salzburgi régiókban mindenesetre még a néphagyomány ápolására is kell hogy jusson idő. Az adventi koszorú kötéstől és betlehemállítástól a krampuszok és a többi jelmezes, maszkos csoport izgalmas, lármás vagy éppen ünnepélyes felvonulásáig számtalanféle szokás él napjainkban is.

Művészi faragású, ijesztő krampuszmaszk hatalmas szarvakkal. Hosszú, bundás kaftán, az övre erősített tehénkolomp, korbács a kézben. Az Alpok vidékén el sem képzelhető az advent krampuszjárás (Krampuslauf) nélkül. A jelmez és a maszk ijesztő tud lenni. A krampuszok csapatostól rohannak elő, szekéren húzzák az ördögöt. Vagy éppen cukrot osztó Mikulás kíséri őket, mikor hogy. Nézőközönség is mindig akad bőven. Ha december elején járunk Salzburg tartományban, ne mulasszuk el megnézni őket. Éktelenül kolompolnak és korbáccsal hadonásznak, netán rá is suhintanak valakire. De ez csak játék. A szervezett látványosságként megjelenő krampuszoktól nem kell félni.

félelmetes faragott maszkos, bundás krampuszok, nézőközönség

Jönnek a krampuszok!

 

Krampusz és percht

Mikulás elmúltával is krampuszforma alakokkal találkozunk az adventi vásárok környékén. Ők azonban nem krampuszok, hanem perchtek. Ez a gyűjtőnév lefordíthatatlan. A maszkos, jelmezes percht fogalmába a hagyománynak megfelelően sokféle figura tartozik, részben vidékenként is más és más. A „szépek” (Schönperchten) a , a „csúnyák” (Schiahperchten) a gonosz jelképei. Ősi hiedelmek, félelmek egész sora fejeződik ki ezekben a figurákban. De humort és színt is vittek és visznek a téli mindennapokba.  Az alpesi lakosság egykor mélyen hitt abban, hogy a maszkosok jó évet hoznak a gazdáknak: ha megjelennek, jobb lesz a termés.

Betlehemes kopogtatók

A kereszténység előtti idők téli rossz szellemeket elűzni igyekvő lármás felvonulásaira emlékeztet a kopogtatók (Klöckler) megjelenése. Az advent csütörtökjein járnak házról házra, énekelve, rigmusokat ismételve, hasonlóan a betlehemesekhez. Krisztus születésének hírét hozzák, jókívánságokkal a ház népének.

Füstölővel a gonosz ellen

Egykor naponta ismétlődő szokás volt a füstölés az ó- és újesztendő tizenkét jeles napján, a december 21-i Tamás-nap és háromkirályok közötti időszakban. Ma már csak szenteste, szilveszterkor és háromkirályok estéjén kerülnek elő a füstölő serpenyők. Ősrégi időkből eredő elképzelés szerint ezeken a napokon felerősödik a sötét hatalmak ereje, ellenük folyamodnak a füstöléshez. A szentelt ágak és fűszernövények, valamint a tömjén füstje a néphagyomány szerint kiűzi a sötétséget, megvédi a házat, az udvart, a csűrt és az istállót a gonosz erőktől. Sok család kitart a füstölés szokása mellett, különösen vidéken. Szenteste az egész család részt vesz ebben és közben karácsonyi dalokat énekelnek. Ha meggondoljuk, hogy a gyógyfüvek füstje fertőtlenítő hatású, a közös éneklés pedig élmény, már nem is tűnik olyan furcsának ez a szokás.

Vad Hajsza az Untersbergnél

A “Vad Hajsza” (Wilde Gjoad) német nyelvterületen honos mondája Wodanhoz, a szelek és a holtak istenéhez és seregéhez kapcsolódik. A mondát követő hagyomány szerint a salzburgi vidéken az Untersberg környékén vonulnak a „szellemek”. A füstölős éjeket megelőzően hirtelen bukkannak föl valahol. Tompa dob- és füttyszóra adják elő táncukat. A Halál, a Boszorkány, a Habergoaß (háromlábú félig kecske, félig madár) és az untersbergi mondavilág alakjai, a Vorpercht (Fő Maszk), a Moosweiberl (Mohaanyó), a Holló, Abfalter óriás, Saurüssel (Kocaormány), Baumpercht (Fák szelleme), a Medve és a Medvetáncoltató, valamint a  Hahnengickerl (Kakaskuncogó manó) tartozik a Vad Hajsza legfontosabb alakjai közé.

Világító fejdíszű csengettyűzők

A csengettyűzők (Glöckler) január 5-e környékén járnak. A pompás fejdíszt viselő, fehérruhás férfiak vezére hosszú glöckler-botot visz. Minden glöckler bőrövén csengettyűk és kolompok függenek. A festett vagy aprólékos munkával felragasztott díszekkel ékesített, belülről megvilágított fejdíszek már messziről felkeltik a figyelmet. A csengettyűzők fényt hoznak a sötét téli éjszakába és szerencsekívánatokat az új évre. Ők „szép perchtek”, de a szépségért szenvedni kell: némelyik fejdísz súlya ötven kiló körül mozog.

Csőrös maszkosok

A csőrös maszkosok (Schnabelperchten) háromkirályok előestéjén, január 5-e késő délutánján járják a Raurisi-völgyet. Félméteres csőrük miatt óriás madarakhoz hasonlítanak. Szétnéznek a házak táján, hogy vajon rend és tisztaság van-e mindenütt. Hangos károgással hirdetik jövetelüket és bizony jaj a háziaknak, ha valahol piszkot, rendetlenséget találnak, mert akkor “felhasítják a lusta asszony hasát és beletömik a szemetet”. Ennek bizonyságául hatalmas ollót is hoznak magukkal. Hátukon kosárral érkeznek, melyben ajándékok számára is van hely … már ha a háziaknak kedvük támad megajándékozni őket.

A pinzgaui “taposók”

Háromkirálykor a színpompás viseletű taposók (Tresterer) járnak gazdaságról gazdaságra, házról házra Unkenben, Stuhlfeldenben és Zell am See-ben. Ők is a „szépek” közé tartoznak. Szerencsét, áldott új évet kívánnak a háziaknak. Ugrásokkal tarkított táncuk jelentőségét illetően eltérnek a vélemények. Vannak, akik a gabona betakarításával és szemeinek összezúzásával hozzák összefüggésbe, mások szerint a táncmozdulatok a szántóföld felébresztésére szolgálnak. A taposókat zenészek kísérik. Velük jön néhány más “szép” figura és a népi komédiákból ismert Hanswurst is.

A napkeleti bölcsek

Gáspár, Menyhért és Boldizsár, azaz a “háromkirályok” Máté evangéliuma szerint csillagjósok voltak. Királyuk születését az égen megjelent csillag jelezte számukra. A csillag Betlehembe vezette őket, ahol megtalálták Máriát és Józsefet a Kisjézussal. A háromkirályok tömjént, aranyat és mirrhát vittek magukkal ajándékul. A mai szokás szerint újév napjától január 6-ig háromkirályoknak öltözött gyerekek (Sternsinger) járnak énekelve házról házra a tartomány egész területén. Jó hírt hozó és újévet köszöntő énekükért cserébe pénzt gyűjtenek jótékony célra. Mielőtt elköszönnének, a “C + M + B” (Christus Mansionem Benedicat – Krisztus áldása legyen e házon) áldást írják fel krétával a házak, lakások bejárati ajtaja fölé.

Ostorpattogtatók

A december 26. és húshagyókedd közötti időre eső ostorpattogtató verseny (Aperschnalzen) célja eredetileg a jó szellemek, a tavasz és elsősorban a nap felébresztése, a sötétség és a tél elűzése volt. “Minél több ostor pattog, annál jobb lesz az év”, tartja a régi mondás. A díjakért a salzburgi Flachgau és a bajor Rupertiwinkel több mint ezer ostorpattogtatója indul. A pattintások egyenletes hangzása, hangereje és ritmusa dönti el, melyik csoportot ítélik legjobbnak. Ez a ma is élő régi népszokás méltán került föl az UNESCO szellemi örökségi jegyzékére.

A cookie-kra/sütikre szolgáltatásunk színvonalának biztosításához van szükség. Honlapunk felhasználóitól kérjük, adják meg hozzájárulásukat a cookie-k használatához.  tovább