Karácsonyi béke a fronton © Privatarchiv Martin Reiter
„Drága kisdedük álmainál, Szent Fiú aludjál”: Joseph Mohr karácsonyi éneke úgy kezdődik, mint a Krisztus gyermeknek írt altatódal. A fiatal pap, aki állítólag nagyon közel állt az emberekhez, tudott az emberek nehézségeiről és gondjairól. Ezért írt egy könnyen érthető szöveget németül, amely megragadta az embereket. A vigasztaló gondolat, hogy Jézus születése által megszabadulunk a nyomorúságtól, és hogy Isten szereti a világ népeit, a hatodik versszakig tart, és a megható dallamával új erőt és bizalmat adott.
Csendes éj a lövészárkokban
1914 karácsonya: Mintegy öt hónappal az első világháború kitörése után a nyugati fronton, ahol már több mint egymillió katona esett el, vagy sebesült meg, a különböző nemzetek katonáinak ezrei között a testvériség egyedülálló pacifista csodája zajlik. December 24-én, az igazi karácsony előtti szentestén nyugalom tért vissza a lövészárkokba. Néhány katona kis kivilágított karácsonyfákat helyezett el a lövészárok tetején – a béke jeleként. A mintegy 50 kilométer hosszú flandriai front mindkét oldalán a harcosok letették a fegyvert és a sisakot, és karácsonyi dalokat énekeltek. A Csendes éj is felcsendült – különböző nyelveken. A békés, szolidáris háborús karácsonyt a szükségállapothoz lehetne hasonlítani: ennek következményeként a testvériséget halálbüntetés terhe mellett betiltották.
Leopold Kohr és a karácsonyi ének, mint politikai üzenet
A második világháború alatt és egészen az 1950-es évek közepéig Leopold Kohr (1909–1994), egy oberndorf-i emigráns a béke érzését és a háború elleni politikai nyilatkozatokat egyesítette. A salzburgi közgazdász és filozófus a Csendes éj segítségével rendkívül sikeres szimpátiakampányt vezetett hazája, Ausztria érdekében az Egyesült Államokban. Minden évben karácsony környékén több tucat újságcikket közölt, amelyekben a Csendes éjt politikai dalként használta a náci Németország ellen és Ausztria felszabadításáért. Salzburgi szülőföldjének és az osztrák Alpoknak szentimentális leírásaival felkavarta az olvasók érzelmeit: „Oberndorf csak egy kis falu Ausztriában. De az én falum, és ezért szeretek gyakran gondolni rá. A távolban fenséges magasságba emelkednek az Alpok hatalmas láncai. És a dallam újra útra indul a faluból, amely létrehozta, a világba, amelyhez tartozik.”
Fehér Ház, 1941 Washington © Privatarchiv Martin Reiter
A Csendes éj dal 1941-ben a Fehér Ház kertjében hangzott el
Leopold Kohr egy 1941 karácsonyán szerzett élményével épített hidat a politikához, amikor tanúja volt, hogy Franklin D. Roosevelt és Winston Churchill az összegyűlt tömeggel együtt énekelte a Csendes éj békedalt a Fehér Ház kertjében: „Talán csak nekem voltak könnyek a szememben. De arra gondoltam, hogy valamikor, amikor majd újra szabadság és béke uralkodik a világon, és Ausztria újra független lesz, majd otthon elmesélem nekik, hogy az elnök és a miniszterelnök a Csendes éjt énekelte.”
A háború befejezése után Kohr háttérbe szorította politikai stratégiáját, és karácsonyi üzeneteit egyre inkább tisztán érzelmi síkra helyezte. A gyermekszemek ragyogásáról és a háború után visszatért érintetlen osztrák alpesi világról áradozott.
A „Csendes éj” és „A muzsika hangja”
Ausztria talán leghíresebb énekescsoportja, a salzburgi von Trapp család, amely még a második világháború kitörése előtt szintén az Egyesült Államokba emigrált. 1947 januárjában Harry J. Collins vezérőrnagy felvette a kapcsolatot a Trapp családdal az Egyesült Államokban. Az amerikai tiszt a híres 42. Szivárvány Hadosztállyal érkezett Salzburgba, és leírta az osztrákok szenvedéseit a második világháború után. A Trapp család spontán reagált, és megalapította a Trapp Family Austrian Relief Inc.-t, az Austria Aid bejegyzett egyesületeként a vermonti Stowe-ban. Georg von Trapp volt az alapító és első elnök, Maria von Trapp volt az elnök és Franz Wasner a pénztáros. 150 tonna segély gyűlt össze, amikor a Trapp család azzal a felhívással kezdte koncertjét: „Az ország, amely Haydnt, Mozartot, Schubertet és a Csendes éj dalt adta a világnak, el fog pusztulni, ha nem segítjük egymást.”
