A 300 méter mély Liechtensteinklamm az Alpok legszebb szurdokai közé tartozik. © MirjaGeh - Liechtensteinklamm
Szeretem a vizet és annak sokszínű arcát. Néha csendes, néha pezsgő, és időről időre megmutatja magát vad, féktelen erejében és szépségében. Különösen ez a látvány varázsol el. Az Alpok egyik leghosszabb és legmélyebb szurdoka a Liechtensteinklamm, St. Johann im Pongau közelében. 300 méteres mélységét a víz több millió év alatt vágta a sziklákba. A világ, ami a látogatók elé tárul, túlzás nélkül nevezhető mágikusnak. Itt az idő hát, hogy a természet csodáját felkeressük. Nem sokkal St. Johann után elhagyom a B311-es főutat és pár kilométert hegynek felfelé autózok egy nagy parkolóig. Gyorsan beugrom a túracipőmbe és felkapok melegebb ruhát, egy könnyű kabátot (hiszen a szurdok nyár közepén is hűvös. Most már semmi sem akadályoz meg abban, hogy nekivághassak az első szurdok-expedíciómnak.
A bejárat felé tartva eszembe jut a legenda, hogyan is keletkezhetett ez a csodálatos természeti képződmény.
E szerint az ördög a lehető leggyorsabban vizet akart vinni Großarlba, ami azonban erőfeszítései ellenére sem sikerült. Saját kudarca olyannyira feldühítette, hogy a vizet rettentő mérgében a hasadékba zúdította. Szerencsére mindez csak mendemonda, így látogatók ezrei kereshetik fel évről évre a szurdokot és gyönyörködhetnek annak pazar látványában.
Tajtékos víz, bármerre nézek
A felmelegedés és a lassú indulás nem feltétlenül jellemző a Liechtensteinklamm szurdokra. Már a bejáratnál hangos robaj hallatszik a szurdok mélyéről és mielőtt még eltévednénk, máris egy csodavilág közepén találjuk magunkat, ahol körbevesznek bennünket a vízesések, magasodó sziklatornyok, meredek sziklák és mi más, mint a tajtékos víz – minden mennyiségben. Mindenhol van valami látnivaló, egyik hely szebb, mint a másik, így már az első néhány méteren számtalan fotót és videót készítek. Egyszerűen nem tudok betelni a látvánnyal. Mekkora áldás, hogy ilyen pazar képződményt különösebb erőfeszítés és hegymászó felszerelés nélkül is megcsodálhatok!
Köszönettel tartozunk a pongaui Alpesi Egyesület egykori tagjainak és a Grins-Pians bei Landeck-ből érkező Alois Larcher építőmesternek, akik több kísérletet is tettek arra, hogy az első túrajáratokat kialakítsák. Céljuk eléréséhez azonban jelentős tőke hiányzott. Szomorú helyzetükben II. Jánoshoz, Liechtenstein hercegéhez fordultak, aki a közeli Großarlban vadászott. A herceg nagy természetkedvelő hírében állt, aki szívből kedvelte Salzburg tartomány lakosait. Így hát azonnal átvállalta a hiányzó költségeket, melynek köszönhetően 1876-ban befejeződhetett a rendkívüli projekt. Már a nyitás első évében 12000 látogatóval büszkélkedhettek a krónika szerint. A jó lelkű adományozó tiszteletére a szurdok ma is Liechtenstein nevét viseli.
„Helix” lépcsőjén lefelé
A Liechtensteinklamm új attrakciója a körülbelül 30 méter magas spirállépcső, melyet „Helix” névre kereszteltek el. Ez sok-sok fokon át vezet a mélybe, így a természeti képződményekhez még közelebb kerülhetünk. Egyszerűen lélegzetelállító.
Helix sok lépcsőfokon át vezet a mélybe © MirjaGeh – Liechtensteinklamm
A természet varázsa
Az alattam eredő mormogás és robajlás hirtelen visszahúz gondolataimból. A sok híd egyikén állok, távol odalent, éppen alattam a víz a mélybe zuhan. Egy pillanatra elbizonytalanodom, elmozduljak-e biztonságos helyemről. Félelmem azonban teljesen alaptalan, ahogy erre egy barátságos úr válaszol a látogatóközpontban. A szurdokon átvezető úton, annak mai állapotában, a látogatókra a legcsekélyebb veszély sem fenyeget, így figyelmüket teljes mértékben a természeti látványosságoknak szentelhetik.
Az út lassan felfelé vezet, újra és újra keresztezve a szurdokot, meredek lépcsőkön, színesen megvilágított alagutakon át. Végezetül, mintha a természet legszebb pompáját a fináléra tartogatta volna, a hasadék még egyszer újra kinyílik. Egy vízesés tárul elénk. Mintha csak filmet néznénk, úgy teríti be a sziklákat a habzó, hűs folyam. Micsoda látvány! A visszaút ugyanott visz, de a megváltozott perspektíva most teljesen új képet fest a szurdokról, a vízről és a sziklákról. Körülbelül 1,5 óra múlva újra eljutok a bejárathoz. Szinte szomorúság tölt el, hogy már vége. Megcsodálom a látogatóközpont nagyszerű képeit és válogatok az ajándéktárgyak közül. Biztos vagyok benne, hogy újra eljövök!
A természet varázsa © MirjaGeh – Liechtensteinklamm
További információk a Liechtensteinklamm szurdokról
Felszerelés: túrabiztos lábbeli, lehetőleg vízálló ruházat
Gasztronómia: Gasthaus Klamm Fürst és Gasthaus Obersteiner közvetlen a bejáratnál
Bővebb információ: www.liechtensteinklamm.at
